2014. március 24., hétfő

A víz világnapja

Víz világnapja alkalmából 1 egész hétig vizes dolgokkal foglalkoztunk. Pecáztunk, horgásztunk, kacsát úsztattunk, halat ragasztottunk, tengert festettünk, melyre pici kezünkből halat készítettünk. No és sok-sok buborékot fújtunk az udvaron!

Vers: Szalai Borbála: Hápi kacsa

Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.

Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.

Hápi kacsa minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.

Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött délben,
jót lubickolt este.

Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett hasa, nyaka,
háta meg a szárnya!

Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba' -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...


Két találós kérdésre is kerestük a választ:

Tengert, tavat, folyót szelek,
Víz nélkül nem sokra mehet.
Szárazon nem bír megélni,
Nem hall, és nem tud beszélni. – Vajon mi az? (hal)

Állat vagyok, vízben élek,
Este a parton zenélek.
Legyet, szúnyogcombot eszem,
De a gólyát nem szívlelem. – Vajon mi az?  (béka)










0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése