2014. január 28., kedd

Versek, mondókák, dalok az ÖLZÖZKÖDÉS TÉLEN projekt időszakából


 




Kányádi Sándor: Aki fázik



Aki fázik vacogjon,

Fújja körmét, topogjon.

Földig érő kucsmában,

Nyakig érő csizmában,

Burkolózzék bundába,

Bújjon be a dunyhába,

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik!


Várkonyi Katalin: Hapci ( ez csak vershallgatásként)

Megfázott az elefánt
rossz dolog a nátha, 
bánja már,hogy nem maradt,
messzi Indiába.


Rács előtt egy kisgyerek
tanakodva nézi,
mibe fújja ormányát
az elefántbébi?

Nem fújhatja, nem bizony
csöppnyi zsebkendőbe,
legfeljebb egy jókora
lipi-lepedőbe.


  Zenehallgatás anyaga:

Új dalok: 
Duruzsol a tűz
darazsol a hó
Ilyenkor idebenn ülni jó !

Nézzétek az esernyőmet, hogy tetszik

Mondókák
Keze, lába van neki,
Szeme, füle van neki,
Orra, szája van neki,
És hol fut a kis nyuszi?
Csiklandósan megfogdossuk az említett testrészeket, az utolsó sorra pedig két ujjunk végigfut a gyermeken, megcsiklandozva őt.

Tapsi, baba, tapsi, Mit fog mama hozni? Piros csizmát, harisnyát,
Abba fog a kis Benedek,
Futni, futni, futni!
Tapsolhatunk hozzá. Énekeljük be a gyermek nevét! Az utolsó sornál a lábait szaporán csipkedjük végig.
Változat: magunkkal szembe fektetve az első két sorra a gyermek kezeit a harmadik és negyedik sornál a lábait ütemesen összeütögethetjük, az utolsó sornál pedig váltott lábbal bicikliztetjük.
Bíbici Panna,
Rákezdi Vince,
Akit ér, akit ér,
Majd elviszi a nagy szél.
Tapsoltatóként kántálhatjuk, az ismétlések során akár változó hangerővel és tempóban.
Ha sétáltatóként játsszuk, a kicsit egyenletesen ringatva vihetjük, a halk sornál puhán lépdelve, az ismétlések végén a „nagy szél”-re elröpíthetjük, kipörgethetjük



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése